Crippler, Gyu és RG olyan közös blogot vezetnek, hogy csak na.
Ha eddig még nem tetted meg, akkor MOST menj el a Három hülye weboldalára, ahol három jóravaló úriember, úgymint Crippler, Gyu és RG, remek láncregényen dolgoznak. Ha ez megvolt, akkor térj vissza ide, ahol megkésve bár, de törve nem (a késésért pedig ez úton is elnézést kérek), megismerhetitek az említett urakat. Hölgyeim, uraim, íme a Három Hülye rendhagyó bemutatkozása!

Ahogy RG látja a két másik hülyét:
Megegyeztünk szerzőtársainkkal, hogy a Három Hülye profiljának megfelelően, kicsit megvadítjuk ezt a bemutatkozást is, mert miért is ne. Ennek megfelelően úgy döntöttem, hogy interjút készítek két társammal, méghozzá úgy, hogy erről ők nem is tudnak. Bizony, ez már szinte a bulvársajtó-szintet súrolja, de nem szégyellem, a feltett kérdésekre is válaszolok helyettük, valós vagy vélt ismereteim alapján. Éppen ezért senki ne csodálkozzon azon, hogy az alábbi interjú 97%-ban téves információkat tartalmaz és azon kívül, hogy érdemben semmit nem tudtok meg Gyuról és Cripplerről, mindennek tetejébe még rossz színben is tünteti fel őket. Végezetül pedig felhívnám a figyelmet, hogy ez itt nem egy karikatúra, hanem személyes gondolataim az érintettekről, így amikor úgy tűnik, hogy a válaszadó fényezi magát, az valójában azt jelenti, hogy igen nagyra tartom őt. Íme:
RG: - Kedves Gyu és Crippler, szeretettel köszöntelek Titeket! Pár szóban mutatkozzatok be az olvasóknak!
Gyu: Maximális tiszteletem mindenkinek! A nevem Dragon György, de mindenki Gyunak hív, időtlen idők óta. Megközelítőleg 26 éves vagyok, ebből 74-et töltöttem újságírással. Budapestiként nagyon sokat közlekedem a tömeggel és egy szép új irodaházba járok dolgozni. Fiatalkoromban pár évet egy egzotikus dél-amerikai országban töltöttem, azóta a szobámban is machetével járok.
Crippler: Köszöntöm az olvasókat! A becsületes nevem Kukorica János, ezt később magyarosítottam Turi Sándorra. A Nyírség az otthonom, ahol vicces kis feleségemmel télen nádat vágunk, nyáron benzint csempészünk Ukrajnából. Egyébként a hétköznapokban nagyon fontos munkát végzek, melynek keretében időnként ellátogatok nagyon fontos országok nagyon fontos konferenciáira. Még annyit érdemes tudni rólam, hogy nagy barátja vagyok az idegen szavaknak, különös tekintettel a „koincidenciára”.
RG: Milyenek vagytok a hétköznapi életben, hogyan viselitek ezt a hirtelen jött sikert, melyet a Három Hülye nyújt nektek?
Gyu: A hétköznapi életben is ugyanolyan vagyok, mint a nem hétköznapiban. Lehetőség szerint mindenhová pólóban megyek, illetve törölközőt veszek a nyakamba. A GameStar egyik legnépszerűbb szerkesztőjeként nem újdonság az, hogy amit csinálok, tetszik a népeknek. Számomra valóban az olvasó a fontos és ha nem is válaszolok minden e-mailre, az még nem jelenti azt, hogy nem fogtam volna fel annak információtartalmát. Egyébiránt igencsak otthon vagyok az amerikai foci, a jéghoki, baseball és a kosárlabda területén, sőt ez utóbbit aktívan űztem is. Sajnos egy átigazolási botrányt követően végül egy bizonyos Shequille O’Neal nevű nímand került az NBA-be és nem én, de azóta ezt már feldolgoztam és úgy érzem, jobb is ez így.
Crippler: Nem hinném, hogy a hirtelen jött siker befolyásolná az életemet, bár nem bánnám, ha ez így lenne. Ehh, mindig ezek a koincidenciák! Továbbra is ugyanúgy élek, mint eddig és várom, hogy rám kerüljön a sor a regény folytatásában.
RG: Kinek az ötlete volt a Három Hülye és mennyit ajánlott érte?
Gyu: A projekt RG barátom ötlete volt, akit gyilkos humora miatt igen nagyra tartok és a napokban pont azon gondolkodtam, hogy innentől kezdve a fizetésem felét mindig neki fogom adni. De komolyra fordítva a szót, örömmel mondtam igent a láncregényre, mert jó ötletnek tartottam és tartom még mindig. Természetesen térítésmentesen írok, bőven elég fizetség a sok pozitív visszajelzés és az érdeklődés, melyek a legkomolyabb értékmérői egy ilyen oldalnak.
Crippler: Gyu már elmondta, hogy kinek az ötlete volt a dolog, számomra pedig nem volt kérdés, hogy csatlakozzam-e, vagy ne. Igazán örülök neki, hogy két ekkora géniusszal dolgozhatom, nem is beszélve arról, hogy közben magam is jól szórakozom, bár a láncregény köreiben mindig befejező ember vagyok és néha a hajamat tépem az előttem írók miatt, de ez nem baj. Nehézséget csak az okoz, hogy mellette viszem a saját blogomat, azaz a Retroblogot, melyen igazán színvonalas és szórakoztató írásokat közlök a C64-es játékokról.
RG: Sajnos lejárt az időnk, ezért megköszönném, hogy válaszoltatok. Mit üzentek az olvasóknak?
Gyu: Csak a szokásosat, hogy olvassák sokat a Három Hülyét és persze a GameStart!
Crippler: Így a végén mindenképpen elmondanám, hogy senki se koincidenciáljon, küldje el hozzánk az írását és biztos lehet benne, hogy nálunk megjelenik. Vagy nem. Ami viszont biztos, hogy PRESS PLAY ON TAPE!
Ahogy Gyu látja a két másik hülyét:
RG:
Van ez a legendás film, a Picasso kalandjai (aki nem ismeri, megnézni most!). Abban van egy jelenet, amikor Picasso a finn szerelménél jár, de amikor a lány nincs a szobában, mindenki ül búskomoran, még a tapéta is beszürkül. Amint azonban belép, azonnal kiszínesedik minden, a tapéta is és mindenki nevetni kezd. RG is ilyen – bármilyen volt is a hangulat, ha ő oda belép, csak jobb lesz. Elképesztő figura, döbbenetes humorral, világismerettel, intelligenciával és egyéni látásmóddal. Nagyon megkedveltem és végtelenül tisztelem azért, amit csinál és ahogy csinálja. S ez mind semmi! Neki megadatott, hogy egy repülőgépet a saját kezével vezessen – s tavasszal be fogok ülni mögé! Ennél nagyobb dicséretet elképzelni sem nagyon tudok...
Crippler:
Nyakigláb fickó talpig Commodore-jelvénybe öltözve – az ilyenek, ha strandon látod őket, folyamatosan csak kifelé jönnek a vízből, olyan magasak. Réges-régi GS-olvasóként már leveleztünk többször is, de végre sikerült találkoznunk. Ő az az ember, akivel félszavakból is megérthetitek egymás, s bár tolja a szlenget, ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazt a hardvert imádjuk. Szinte csak azt várom, hogy egyszer előugrik valahonnan egy önmaga által barkácsolt nosztalgiajátékkal – mert hogy szinte mindennel játszott, ami legendás, azt könnyen elhiszem. Egyedi humor, lazaság, végtelen tisztelet és nyíltság jellemzi – nagyon jó arc. Akinek pedig a felesége csináltatott Commodore-pólót, arra csak irigykedni lehet...
Ahogy Crippler látja a két másik hülyét:
- Sziasztok! RG vagyok és szimulátorfüggő – mutatkozott be a magas, körszakállas fiatalember.
- Szia RG! – válaszolt egy emberként az Anonim Gamerek Klubjának jó nagy körben ülő csoportja és megtapsolta a valami fura „I űrlény GS” pólóban feszítő srácot. Ők persze mind tudták, mit jelent ez. Majd’ mindegyikőjüknek volt egy ilyen a szekrényében.
- Mesélj kicsit magadról! - kérte a csoportterapeuta. – Hogy kerültél ide hozzánk?
Gyu professzor hangja mindig nyugtatólag hatott a klub tagjaira. Tanácsaival irányt mutatott nekik és szavaival a néha-néha fellángoló heves érzelmi kitöréseiket is játszi könnyedséggel tudta elsimítani. Ennek egy másik módszerét, amit évekkel ezelőtt egy távoli, különös országban vitt mesteri szintre (egy másik csapat tagjainak ellentmondást nem tűrő földbe döngölését – foci címszóval) szerencsére még soha nem kellett alkalmaznia.
- Ó, ez egy hosszú történet! – folytatta RG. - Minden akkor kezdődött, amikor úgy 25 évvel ezelőtt egy ismerős kisfiúnál először hallottam a Commodore nevű csodamasina prüntyögését. Rögtön rabul ejtett a képernyőn megjelenő színes csilingelő-bolongoló audiovizuális csodajelenség.
- Nahát, milyen érdekes! – szólt közbe a csoportvezető. Ismerte ezt az érzést. Őt magát is megbabonázta ez a korszak, hónapokig kalandozott elfeledett kazamatákban hős csapatával, s még saját világot is teremtett néhány barátjával. Egészen elérzékenyült. - De folytasd, kérlek!
- Lehetőségek egész tárháza nyílt meg előttem: az egyre fejlődő technikának hála kipróbálhattam magam olyan szerepekben, amelyekről addig csak álmodhattam. Lehettem autó- és motorversenyző, pilóta, sőt, újabban szemétszállítmányozási manager (ami, mint tudjuk, minden kisgyerek álma), favágó (de csak nappal, soha nem éjjel), buszsofőr, és bontási szakértő is.
- Látom, van remény – vonta le rövid gondolkodás után következtetését a messze földön híres szakértő. – Úgy tűnik, mindig is a realitás szilárd talaját kerested még a játékokban is.
- Így van – vette át a szót RG –, és büszkén mondhatom, hogy egyik legrégebbi vágyamat sikerült a valóságban, és nem a virtuális térben megvalósítani – a repülést!
A csapat elismerően hümmögött, és a lelkesebbek meg is tapsolták ezt a valóban nem kis teljesítményt.
Gyu elégedetten nézett végig a körben ülő csöppet sem csipetcsapaton. Bölcs tanácsait már a sokadik nemzedék fogadja meg, s nem csoda, hogy mára a legtöbb szülő szívesen látná csemetéjét Prof. Gyu valamelyik előadásán, netalán koncertjén, ahol számos kiváló szerzeményéből szemezgetve bűvöli el a hallgatóságot a tiszta, megnyugtató, ezerszínű dallamaival.
Hirtelen a terem ajtaja fölé helyezett vészlámpa baljós vörös fénnyel villogni kezdett és három figyelmeztető vijjogás után a hangfalakból rövid sercegés után egy hangot hallottak.
- Gyu parancsnok, RG hadnagy, itt Crippler zászlós. A szimulációnak vége!
A terem falai szertefoszlottak és a vakítóan fényesnek ható kiképző kamrában találták magukat.
Azonnal jöjjenek az irányítóközpontba, a hat megfigyelt alany ismét bajban van. Beavatkozás szükséges!
Nyárzáró buli mikor lesz? Csak hogy pénzügyileg felkészüljek! :P Elindult a Goldenblog-szavazás! (2011-08-22 18:54:01)